Kedves Tündi!

Annak tudatában olvasd most ezt a pár bekezdést, hogy egy nap mikor öreg leszek és a teraszon teázva majd visszatekintek az életemre, akkor nem akarok megbánni semmit, amit megtehettem és mondhattam volna, de nem tettem vagy mondtam el. Rengeteg emberrel találkoztam életem során. Voltak, akik barátok lettek, volt, akivel csak pár szép mondat erejéig voltunk egymás életében és olyanok is, akikkel éveket töltöttem el együtt mégse maradtak közel a szívemhez, sőt.

Sajnálom, hogy egy rossz időszakomban ismertelek meg téged. Az élet pont azért furcsa és egyúttal szép, mert nem számítasz rá, mikor, ki jön épp az életedbe. Ha tudtam volna, hogy napra pontosan mikor fogok veled találkozni, akkor évekkel ezelőtt felkészülök rá és készen állok arra a napra, hogy tökéletes legyek a számodra.

Mindig kedvességgel és őszinte nyitottsággal álltál hozzám. Soha egy rossz szavad nem volt, nálad nincsenek tabuk, nincsenek kimondatlan érzések. Különleges vagy. Nem csupán egy valaki vagy a rengeteg ember közül nekem. Belőled nem kevés van, hanem te egyedülálló vagy a számomra minden tökéleteségeddel és hibáddal együtt. Senki hozzád foghatóval még nem találkoztam az életemben. Nekem is ez az első életem, így sokat kell ebből tanulnom, de ha egy másik életben találkozunk ott már nem fogok hibázni és talán mindketten jókor, jó időben egymásra találunk.

Ezt a levelet azért írom neked, mert hiszed vagy sem, de e mögött a sokszor tapintatlan álarc mögött egy nagyon érzékeny lélek lakozik, aki képes azóta minden este sírni és csak azon gondolkodni, hogy lehetett ennyire idióta. Nem tudtam, hogy tudok ennyit sírni és kár lenne titkolnom, hogy megvédjem a férfiasságom, mert ugyan nincs mitől. Mert férfi attól leszek, ha szembe nézek a félelmeimmel és megmerem élni a vágyaimat.

A páncélomat nagyrészt idáig merevség, félénkség és az önbecsülés hiánya alkotta. Ezt a páncélt sokszor előszeretettel húztam fel magamra, hogy elnyomjam a fejemben létező világot és kívül hagyjam a valóságot. Nem lenne élet, ha ezt folytatnám, mert a valóságban fontosak nekem a kötelékek, a hűség, a biztonság, a vágyak és naphosszig sorolhatnám, de főleg egy társ, akinek odaadhatom a felhalmozott milliónyi szeretetemet. Te mutattad meg, hogy lehetek újra szerelmes és új érzésekkel tölthettem meg apró szívem, te lettél a motivációm. Már ezért megérte találkoznom veled, köszönöm!

Abban reménykedek, hogy a lelkem egy nap megnyugszik, mert tudom, hogy nem vagyok rossz ember, viszont veled mégis rosszul bántam. Veled, a legelbűvölőbb, legjólelkűbb, angyali és ahogyan a neved is sugallja tündéri lánnyal. Bolond voltam, hogy hagytam elúszni a te hajódat, de újra bolond lennék, ha most nem tennék meg mindent érted.

Sok magányos éjszakán át gondolkodtam, számtalanszor újra és újra átpörgetve az életnek az értelmét és nem találtam még meg, de arra viszont rájöttem, hogy az élet egy folytonos utazás, ami nem áll meg. Így nekem is mennem kell tovább, rengeteget kell még tanulnom és fejlődnöm, azáltal, hogy a saját emberi természetemet megtartom, magam maradok, de a külső páncélomat egy szakadékba dobom az idők végezetéig.

Az utazásom egyik állomása te vagy és a vonatom ajtaját nyitva hagyom neked örökre, nem zárom be. Egy átlagember órában kifejezve körülbelül 600.000-700.00 órát él le az életében. A tiédből most 2-3 órát kérek, nem találkozás, nem beszélgetés, hanem egy randevú céljából. Megfogadtam, hogy őszinte leszek veled és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fogott el óriási féltékenység, amikor mondtad, hogy egy korombeli srác 3-szor is randizhatott veled. A részemről nincs több ígérgetés és határozatlanság. Megmondom, hogy hol legyél, mikor, hogyan öltözz fel és csupán téged és az idődet kérem cserébe.

Az én vonatom időről időre visszaérkezik erre az állomásra, ha kell heteket, hónapokat, éveket várok rád. Nem azt várom el, hogy rögtön ugorj bele a karjaimba és vígan elszökdeljünk a naplementébe, hanem azt, hogy tudd rám mindig számíthatsz, bárhol, bármikor is legyek a világban.

Ez nem csak egy „levél”, hanem a gondolataim, érzéseim átadva. Nekem nincs ebből példányom, ez már a tiéd. Vidd magaddal örökre.

Te jelentenéd nekem a világot,

Beni